Prológus

- Suga...Hol van a telefonom?... Már megint hol a kibaszott telefonom!? – rohangáltam a dormban össze vissza, amikor az éppen megszólított illetőt megláttam a kanapén szunyálni, kezében a telefonommal. Oda trappoltam a kanapéhoz és a vállánál fogva felráztam. – SUGA AZ ISTEN VERJEN MEG! MINDJÁRT INDULNUNK KELL ÉS TE ITT SZUNYÁLSZ!! ÉS MI A FASZT KERES NÁLAD A TELEFONOM MÁR MEGINT?!
- Hagyjál már Hyun...Nyugi... – mondta kómásan és még mindig lecsukott szemmel és a kezével intett, jelezve, hogy csihadjak le. – Menj és zaklass mást, ne engem! Mondjuk Soorát ő úgyis élvezi! – mondta flegmán és már vissza is fordult a kanapéra. Idegesen fújtattam egyet majd elindultam megkeresni barátosnémat.
- Soora! Hol vagy? – kérdeztem idegesen.
- Úr Isten! Már megen mit csináltam? – jött ki Jiminék szobájából munkatársném. Aztán meglátta, hogy a kanapén alvó Yoongitól jövök és egyből megértette idegességem tárgyát. – Már megint kiakasztott?
- Ez egy pöcs! Egy flegma paraszt! Egy...! Arrg! – szitkozódtam hangosan és már lassan a hajamat téptem idegességemben. – Mindig ezt csinálja! Mindig elcsórja a telefonom, a laptopom, az MP3-mam...Mindig indulás előtt lesz alvós kedve és akkor nincs az az Isten, aki felkaparja a kanapéról!
- Úgy mondod, mintha te nem ezt csináltad volna, amikor gyakorlatra kellett mennünk... – mondta Soora és látszott, hogy magába nevet a dolgon.
- De az megint más!

Állj! Állj! Ez így most nagyon hirtelen! Nem ismeritek az előzményeket és hogy mi is ez pontosan. Hogy alakult így a szituáció. Kezdem azzal, hogy bemutatnám magunkat. Az én nevem Park Hyun, huszonegy éves vagyok és rendőr ként végeztem. A fent említett barátnőm Kim Soora, tizennyolc éves és szintén rendőr ként végzett. Együtt voltunk gyakorlaton, mert más nem bírt engem elviselni. Mi meg már amúgy is régóta ismerjük egymást, úgy ovis korunk óta, így jól kijövünk. Mondhatni lassan tesók vagyunk. A családjaink úgy kezelnek minket, mintha hugica és nővér lennénk. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan miért lettünk rendőrök, hiszen nekem régi álmom volt és marad is az animátori szakma, de nem bántam meg, hogy ez mellett döntöttem. Bár néha, amikor ilyen szituk vannak, mint az imént leírt Yoongi ügy, akkor legszívesebben azonnal pályát módosítanék. De ez még nem is olyan fontos. Az a fontos, hogy mi mégis hogy kerültünk a BTS dormjába és hogy lehet ilyen közvetlen kapcsolat köztünk. Na, ez egy vicces sztori. Az egész egy évvel ezelőtt kezdődött...

Egy évvel a BTS debütálása után a menedzserük kicsit úgy gondolta, hogy kellene melléjük pár ember, akik kordában tartják őket, mert a leader maga nem elég oda, hisz neki se sikerül mindig. Néhányuknak hormon túltengése van és...hogy is mondjam...nehéz őket kontrollálni...de főleg Jimint! A sok szexizés a színpadon, ami miatt a fanok már haldoklanak(akár szó szerint is érthető) és ezt szerette volna kicsit megfékezni a menedzser. Úgy gondolta, hogy a leg megfelelőbbek kezdő rendőrök lennének. De ne férfiak, mert a nagy macsók a kis törékeny cicafiúk mellett...elég elnyomóak lennének. Nem az a cél, hogy elnyomjuk őket, hanem hogy kontrolláljuk. Ezért gondoltak rendőr nőkre, eme nemes feladat betöltéséhez. El is látogattak az iskolánkhoz aznap, amikor mi pont az utolsó gyakorlatunkról jöttünk meg.
- AAAH! Végre vége van! – sóhajtott fel Soora és nyújtózott egy nagyot.
- Ja...már ideje vót! – mondtam kicsit unott, flegma hangon. Nagyon untam már a sok gyakorlatot és már a tököm tele volt velük. Ahogy ezt kimondtuk beértünk a termünkbe, ahova meg lett beszélve, hogy minden gyakorlatát elvégzett sün tanonc bemegy.

Gondoljatok bele...bemész a terembe tök vidáman, hogy végre vége a pokoli heteknek és amint beérsz meglátsz egy fekete öltönyös alakot, heccettel a fülében és fekete napszemüvegben és mellette két öltönyös testőr szerű alakkal...mond, hogy te nem paráznál! Most őszintén! Rögtön beültünk leghátra és vártuk, hogy mind ott legyünk. Amikor mind ott voltunk a ”mester” halkan kezdett beszélni a férfival, aki alaposan szemügyre vette a bandát. Aztán a szeme nagyon megakadt Soorán és rajtam és kicsit tovább időzött, mint másoknál. Aztán odasúgott valamit a mellette lévő férfinak, aki elkezdett neki magyarázni és közben az öltönyös többször is felénk pillantott. Majd, amikor végeztek a többieket szabadjára engedték, de minket kettőnket ott tartottak.
- Park Hyun és Kim Soora? – kérdezte a férfi kedvesen.
- I-Igen. – mondta félénken Soora én meg csak biccentettem.
- Örvendek! Song Hobeom vagyok a Big Hit Entertainmenttől. Mielőtt bármit is mondanék lenne egy kérdésem. Mennyire tudtok bánni a fiúkkal? – kérdezte kis féloldalas mosollyal.
- Hát úgy ahogy boldogulunk velük... – mondta Soora zavartan.
- Mindig fiúkkal lógtam, szóval jól megvagyok velük. – mondtam a megszokott kis semmilyen hangsúlyomon, de már engem is érdekelni kezdett a dolog.
- Jó ez remek! Ugyanis nekem van hét fiam, akik felügyeletre szorulnak. – mondta mosolyogva.
- Hét fiú? Honnan gyűjtögette össze? – kérdeztem rá meglepődve.
- Jaj nem, nem erről van szó! – mondta nevetve. – Nem tudom ismeritek e, az én Golyóálló Cserkészeimet(Bangtan Sonyeondan)... – ahogy kimondta mi egyből elkezdtünk bólogatni. Tudni kell, ezt elfelejtettem mondani, hogy nagy rocker vagyok, de a BTS miatt elkezdtem K-Popot hallgatni. – Nos melléjük keresünk felügyeletet. Ugyanis kicsit túlcsordulnak néhányukban a hormonok, amik miatt, nehezebb visszafogni őket. Eddig ti voltatok a legszimpatikusabbak és a legalkalmasabbnak tűnők a feladatra.
- Hogy-hogy? – kérdezte a barátosném.
- Nem tudom megmondani... az aurátok, a kisugárzásotok olyan, ami jól menne a fiúkéhoz. – mondta mosolyogva. – Meg hallottam, hogy Hyun majdnem a legjobb lett a csoportból. Így akár a védelem is biztosított és mivel egykorúak vagytok velük ezért jól meglennétek. – kérdésre nyitottam a számat, de mielőtt feltettem volna a kérdést már megkaptuk a választ. – Nem akartunk férfiakat betenni melléjük, mert az nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne. kell oda valami kis nőies is, hogy rendeződjenek egy kicsit. – amikor befejezte kedvesen ránk mosolygott. – Nos, mit gondoltok? Benne lennétek? – egy kis habozás után egymásra néztünk barátnőmmel, majd Hobeomhoz fordultunk és szinte egyszerre mondtuk.
- Mikor kezdhetünk?

Nos igen...Így kezdődött minden. Be kellett költöznünk a dormba, amíg nem voltak ott a fiúk, és amíg mi pakoltunk, addig Hobeom közölte velük a dolgokat.

Soora’s pow

Mikor a menedzser elmondta, hogy mi a szitu kicsit ledöbbentem, hisz nem volt dolgom fiúkkal vagy három éve. Pontosabban középsuli óta. Zavartan néztem Hyunra, mert úgy tudom, hogy hasonló helyzetben van ő is. Ránéztem a mellettem lévő lányra, de arcán teljes nyugodtságot véltem felfedezni. Mondjuk, aki egy fiú bandában a basszeros, annak könnyebb lehet teljesíteni ezt a feladatot. Igen, ő egy basszeros én meg nem... Éééén... másféle művész lélek vagyok. Én festek. De még hogy! Sőt, Hyun tud rajzolni is! Így együtt művészkedünk otthon. De valahogy mégis úgy döntöttem, hogy rendőr leszek. Valszeg’ azért, mert én szeretek főnökösködni (Hyun annál inkább) és szeretem a bajkeverőket nyakon csípni. Ezért itt kötöttem ki. Bár arra nem számítottam, hogy egy fiúbanda megőrzője leszek. Mondjuk hálát adok az égnek, hogy Hyunnal együtt csinálhatom ezt, mert őt ismerem legjobban a világon. Gyerekkori barátok pff! Na de vissza a témához!

Mit gondol ez nem nagyon perverzség, hogy kanos gyerekek közé bedob két random csajt. CSAJT! Ez hülyeség! Lehet, hogy csak én vagyok ítélkező, de én így gondolom. Ti meg ne gondoljátok azt rólam, hogy egy lányos lány vagyok. A hangomat se úgy képzeljétek el, mint egy kis cicalányét. Előre szóltam!

Hyun’s pow

Éppen a nappaliban ücsörögtünk és beszélgettünk, amikor kintről beszélgetést hallottunk. Megérkeztek a fiúk. Mi a hangokra lassan feltápászkodtunk és összeszedtük magunkat. Az ajtó kinyílt és továbbra is beszédet hallottunk. A kis maknae panaszkodott ezerrel.
- ...De most komolyan! Ez így hogy jött?! Ezt komolyan gondolták?! Melyik idióta agyszüleménye volt?! Pont nőket?! – szitkozódott a maknae, de amikor meglátott minket megszeppenve állni az ajtóban, pontosabban Soora volt megszeppenve, én az ajtófélfának dőlve összefont karokkal álltam és kérdőn néztem a kis Kookra, rögtön elhallgatott és ijedten Jinre nézett.
- Nyugi Kook, majd megoldjuk! – mondta a legidősebb, aki még nem látott meg minket. Aztán Kook ijedten felénk bökött a tekintetével és Jin is ránk nézett és kicsit zavarba jött, az előbbi párbeszédtől, mert sejtette, hogy hallottuk. – He-He-Hello! – mondta zavartan.
- Hello! – köszöntem oda illedelmesen, de azért egy kicsi flegmaság is volt a hangomban.
- Sziasztok! – mosolygott oda Soora kedvesen.
- Hello! Ti vagytok a felügyelőink? – kérdezte RapMon meglepetten. Mint utólag elmondták, nagydarab mogorva rendőrnőkre számítottak.
- Igen. Én Kim Soora vagyok. Örvendek! – mondta barátnőm mosolyogva és egy kicsit meghajolt. Általában nem ilyen, de az első benyomás fontos.
- Park Hyun vagyok. Örvendek! – intettem oda nekik és biccentettem feléjük egyet. Nem csak Nam, de a többiek is meglepetten néztek. Majd, amikor feleszméltek mind bemutatkoztak és köszöntek illedelmesen.

Az első hetek, hónapok nem mentek zökkenő mentesek. Sokszor ellenállásba ütköztünk, főleg ha Mr.Flegmáról volt szó. Kook az elején félt tőlünk és alig mert megszólalni, de mára kinyílt a csipája és ha olyan van azért kötekszik velünk, de csak óvatosan azért. Tudja mikor szabad és mikor nem.

Mindenhova megyünk a fiúkkal, legyen szó fan meetingről, fotózásról vagy nyaralásról, mi ott vagyunk velük. Így összerázódtunk és jól kijövünk. Jimin szokta mondani, hogy olyan vagyok neki, mintha a nővére lennék, Soora meg mintha a hugija. Jin olyan, mintha a bátyám lenne, akire mindig is vágytam! És most várnátok, hogy Suga milyen, elvégre ő is idősebb, akkor ő is a bátyókám? A nagy ló túrót! Egyfolytában kiakaszt, indulás előtt van mindig alvós kedve és a fene se fogja felkelteni onnan. Még nekem se jön össze, pedig én is ezt szoktam csinálni. Szóval ő kiakaszt mindig és egy sort szoktam vele üvöltözni, pedig általában csöndben vagyok és csak néha van valami troll megszólalásom. És ez a mostani atrakciója, amit az elején elkezdtem mesélni az is jó... Éppen fotózásra indultunk volna, erre ez elvitte a telefonom és még be is aludt a kanapén.
- Nyugi Hyun! Kitaláltam valamit! – jön oda mosolyogva Tae.
- Úr Isten! Tudni akarom? – kérdeztem félve.
- Mi lenne, ha felemelnénk és kivinnénk a furgonba és betennék az ülésre? – mondta az ötletet V.
- Baszki! Ez nem is hülyeség! – csaptam a homlokomra. – Okés! Akkor kapjátok fel Hófehérkét én nyitom nektek az ajtót! Soora te zárjad be az ajtót! – adtam ki a parancsokat. A fiúk felkapták Sugát és mind kimentünk a kocsihoz. Amikor mindenki megvolt elindultunk a fotózásra és csak reméltük, hogy nem fogunk elkésni Yoongi miatt...